27.fejezet

*Ess szemszöge*

Miután a fiúk vissza jöttek,Zayn és Merc elmentek randizni.Én fölmentem a szobámba,a többi fiú pedig a kanapén nézet valamilyen filmet.Gondolkodás nélkül nyitottam föl a már rég használt laptopomat. A Twitteremre lépve meglepődötten vettem észre,hogy mennyire sok dolog történt ott,ami velem kapcsolatos.
-Ti bírjátok Niall új barátnőjét,Vanessa-t.Nekem nem szimpatikus.-olvastam az egyik lány kiírását.
-Gyűlölöm őt.Niall már alig foglalkozik a rajongókkal,mindig csak azzal a kur*ával van.-olvastam egy másikat.És a szörnyűbbnél szörnyűbb kiírásokat olvastam.Körülbelül 2 volt közülük ami arról szólt,hogy szeretnek engem.Nem értettem,hogy mit követtem el.Mért utálnak annyira??Már a zokogás szélén álltam,így átléptem facebook-ra.Nem kellett volna.Ott még ennél is rosszabb dolgokat láttam.Az egyik kominál már eltört a mécses,és sírva fakadtam.
-Nem vettem el senkitől.-kiáltottam.Lépéseket hallottam,majd valaki benyitott a szobámba.
-Baj van??-kérdezte aggódó hangon Niall.
-Nem.Nincs.-fordultam el és letöröltem pár könnycseppet.Nem akartam,hogy tudjon a dologról.
-Ismerlek már.Mi baj??-dőlt neki az ajtófélfának.
-Nincs semmi baj.-görgettem lejjebb.Ekkor vagy 50 ablak ugrott fel,mind lányoktól.Az első 5-6 darabot elolvastam,mindegyik fenyegető levél volt.A 7. viszont már elégé megijesztett.Ez állt benne:Ha nem szállsz le Niall-ről megbánod.Te és az egész családod is.A torkomban lévő gombócot nehezen de lenyeltem majd a még mindig ajtófélfának dőlő és engem vizslató Niall-re néztem.
-Gondolkodtam.-mondtam.
-Min??-szólalt meg,de nem mozdult.Féltem,de a családom fontos számomra.
-Kettőnkön.-néztem a kezemre.
-Mire jutottál??-kérdezte,és a hangjából félelemet éreztem.
-Nem kellene együtt lennünk.-motyogtam.A szívem majd megszakadt.Szeretem,sőt imádom Niall-t,de fontos nekem a családom egészsége.
-Mi??-dőlt el az ajtótól.
-N..nem kellene folytatnunk.-motyogtam.Mikor elindult felém kikapcsoltam a nettet és lecsuktam a gépem tetejét.
-Mért nem kellene folytatnunk??-sétált fel-alá.
-Nekem ez nem megy.-fölálltam.
-Most hova mész??-kiabált utánam Niall mikor már a lépcsőn futottam lefelé.
-Ess.-hallottam Harry hangját.
-Ess,hova mész??-kiabált utánam Liam is.
-Vanessa állj meg.-hallottam a "parancsot" Louis-tól,de én csak futottam,ahogy a lábam bírta.Mikor már tudtam,hogy nem látnak leültem egy padra és hangos zokogásba törtem ki.
-Szeretlek Niall Horan.-mondtam és előhalásztam a gatyám zsebéből a csörgő telefonomat.A képernyőn Louis neve villogott.
-Mi van??-vettem fel.
-Mért mentél el??És mi ez a hülyeség,hogy szakítotok Niallel??És hol vagy??-szólt bele Louis.
-Azért jöttem el mert nem akartam most ott lenni.Az nem hülyeség.Niall-el szakítottam,és mért érdekel,hogy hol vagyok??-válaszoltam,ám a szavak kimondása nehezemre esett.
-Érted megyek.Beszéljünk.-hallottam,hogy Louis éppen a kocsi ajtaját nyissa.
-A parkba vagyok.-mondtam majd letettem a telefont.Louis(mivel gyalog 5 percre van a park) 2 perc alatt ide ért.
-Szállj be.-szólt ki,én pedig engedelmesen beszálltam.Csendben hajtottunk előre.Mikor már a csönd kezdett idegesítő lenni Louis megállt.-Mért szakítottál Niall-el??-kérdezte amikor leparkolt a kocsival.
-M...már nem éreztem azt amit r...régen.-dadogtam a már előre kitalált hazugságot.
-Ismerlek.-szállt ki a kocsiból és én is követtem.Egy domb tetején voltunk ahonnan mindent látni lehetett.Fölültem a kocsi tetejére Louis pedig helyet foglalt mellettem.
-Nem ismersz.-mondtam mikor már 5 perce bámultunk magunk elé.
-Akkor hagy ismerjelek meg.-döntötte el Louis 2 mp alatt.
-Senki sem ismer.-mondtam és előkotortam megint a telefonomat.Keresni kezdtem benne majd a fülemhez emeltem.
-Vanessa??-hallottam meg egy rekedtes hangot.A szemem megtelt könnyel.
-Szia.-szóltam bele,félve a várható letolástól.
-Hol vagy??-hagyta el a letolást.Szememből a könnyek patakokban folytak végig az arcomon,a államnál megálltam,majd a lefolytak az arcomról,a biztos halál felé.
-L..Londonba.-motyogtam.Louis-ra néztem,aki félve nézet rám.
-Londonba??-vízhangzót vissza a vonal másik vége.
-I..igen.-mondtam félve.
-Találkozhatnánk??-kérdezte meg kedvesen a már rég nem látott barátom.
-Vivi.-mondtam ki a nevet,mely mindent megvázoltatott az életemben.A vonal másik végéről szipogást hallottam.-Sírsz??-kérdeztem már zokogva.
-Te is.-mondta.Nevetve töröltem le a könnyeimet.A felhők felé néztem majd egy "Hiányzol!" motyogása után elmondtam Ricsinek,hogy hova jöjjön.
-Köszönöm.-néztem Louis-ra.
-Nem tudom mit tettem de szívesen.-szállt le a kocsiról.Mosolyogva szálltam le a kocsiról de ekkor valami történt.A szememből megint elindultam az ártatlan könnycseppek és a földre estem.Már nem bírtam egy a sulyomat.Olyan érzésem volt,hogy a lábam fölhagyta a szolgálatot.
-Ess..-sietett mellém Louis.
-Szeretem őt.-motyogtam.
-Ess jól vagy??-segített föl Louis.A telefonom csörögni kezdett,elő kaptam a zsebemből,de mikor megláttam,hogy a képernyőn 'Niall' villog lenyomtam.
-Nem tehetem ezt meg vele.-ültem be a kocsiba.Louis aggódó tekintettel állt előttem.-Ő mindig jó volt hozzám.Nem tehetem meg vele.-mondtam.Louis átsétált a másik oldalra,beült és ahogy én úgy ő is bekötötte magát,becsukta az ajtót majd haza hajtott.Egész úton töprengtem,hogy mi lesz ha meglátom,mit fog szólni.De ettől nem kellett félnem.Mire haza értünk ő nem ült a nappaliba.
-Ess,jól vagy??-sietett hozzám Liam.
-Jól.Fölmegyek a szobámba.-indultam el a szobám felé.Benyitottam és az ajtónak dőlve ültem le a földre.A lábamat átkaroltam a kezemmel és sírni kezdtem.Szeretem Niall-t,és örökké szeretni is fogom.
-Ne sírj.-hallottam egy hangot a teraszomról.Letöröltem az arcomat majd kisétáltam.-Csak mond meg neki,hogy szereted.-láttam meg Vivit.
-Ez nem ilyen könnyű.-ültem le az ajtóhoz.
-De,ez pont ilyen könnyű.Ő szeret téged,és te is őt.Keresd meg és mond el neki,mondj el neki mindent.-sétált mellém Vivi.
-Nem tudom hol van.-motyogtam.
-Megtalálod.-kezdett el halványodni az előbb még élet nagyságban álló lány.
-Köszönöm.-álltam fel.Ekkor hideg szellő járt át. Vivi ki már meghalt megint elment.Átvettem ez fekete csőgatyát,fehér pólót,a táskámat a vállamra dobtam majd kimentem a szobámból.
-Hova ment??-kérdeztem a nappaliban ülő fiúktól.
-Elviszünk.-álltak föl.Gyalog indultunk el egy szórakozóhely felé.Mikor a biztonsági őr meglátott minket csak egy,"üdv fiúk és Ess." köszönéssel beengedett minket.
-A pultnál.-állt meg Liam,Harry és Louis az ajtó mellett.
-Itt megvárunk.-dőlt a falnak Harry.
-Sok sikert.-ölelt meg Louis.Félve attól,hogy Niall hogy fogad de azért oda sétáltam a pulthoz.
-Niall.-motyogtam a nekem hátal ülő fiúnak.
-Nem adok autó grammot.-fordult felém a fiú.-Ess..-motyogta ő is a nevemet.
-Sajnálom.-néztem a földre.
-Én sajnálom.-állt fel.Megölelt én pedig boldogan bújtam kezei közé.
-Szeretlek.-mondtam határozottan a mellkasában.
-Ez az.-öleltek meg a fiúk is.
-Menjünk haza.-fizetett Niall majd mi kézen fogva,a többiek pedig nevetve és hülyéskedve indultunk haza.